Hogy mennyire fontos a játék a gyermekek életében, ahhoz kétség sem fér: de vajon hogyan használhatóak a játékok az iskolán belüli kortársbántalmazás, az iskolán belüli erőszak megelőzésében vagy visszaszorításában?

Ha játékokról beszélünk, sok mindenre gondolhatunk. Eszünkbe juthatnak azok a pillanatok, amikor a csecsemő világfelfedezővé válik, és a világ apró kis eszközei, részletei, fakockái, labdái és csörgői mind-mind az ő nagy felfedezésének részévé válnak.

Egészen pici korban, 1-2 évesen, ez a fajta játék, a világ megismerése igazi örömforrás a gyermeknek. Később, amikor már az első szavakat is megtanulja, és megérzi a beszéd örömét, akkor az énekes, mondókás játékok, a szavak ismételgetése válik szórakoztatóvá, szívesen hallgat, utánoz hangot, mozgást, tapsot. Majd telik az idő, és történeteket játszik a gyermek, társadalmi szerepeket próbál fel, és számára tökéletes, megnyugvást jelentő szituációkba képzeli bele magát. Sőt, ha nincs rendben, a játékát kommunikációs csatornaként is használja, hogy környezete tudtára adjon olyan érzéseket, amelyeket szavaival még nem tudna megfelelően kifejezni. Hát mi ez, ha nem

a fejlődés, a kreativitás, a kibontakozás és az élet történéseire való felkészülés mesteriskolája?

Aztán belép abba a korba, amikor már a nap nagy része nem a játékról szól, hanem tanulni kell és iskolába járni, házi feladatot készíteni, sportkörre, edzésre, énekkari próbára, táncra menni.

A nap nagyobb részét más tevékenységek töltik ki, és a játék a háttérbe szorul. Pedig Piaget szerint (Játékpedagógia: Mentorháló tananyag, online elérhető tananyag) a játék során a gyermek olyan gondolati sémákat, stratégiákat épít, olyan emlékeket gyárt, amelyeket bármikor a későbbiekben elővehet, amikor szüksége van rá: az élete során, a valós szituációkban fel tudja mindazokat az élményeket használni, amit a játék során szerez meg. Tehát, ha nem volt része játékban, élete során számtalan olyan szituáció lesz, amivel nem tud majd megküzdeni, ugyanis hiányában lesz azoknak a játékokból szerzett tapasztalatoknak, amelyekből merítkezhetne, ami segíthetne megoldani a felmerülő problémáját.

A fenti elmélet is alátámasztja, és az elmúlt 10 év játékvezetői tapasztalatából is mondhatom: játszani akkor is kell, ha az ember elmúlt már 10 éves, vagy ha elmúlt 25 éves. Úgy gondolom,

a játék mindig tanít, mindig fejleszt, és pontosan olyan módon és akkora mértékben, amire a személyiségünknek szüksége van

és amit képesek vagyunk akkor és ott befogadni. A játékok gondos kiválasztásával pedig elérhetjük azt is, hogy egy bizonyos közösségen belül azok az egyéni és csoportos készségek fejlődjenek, amire a közösségnek a leginkább szüksége van a jó működéshez. Ezért, ha kellőképp odafigyelünk, olyan játékokat, gyakorlatokat ötvözhetünk, amelyekkel akár hosszú távon az iskolai erőszak is megelőzhető.

Ha az iskolában szeretnénk elérni az eredményt, akkor az iskolában kell játszanunk,

hogy a játékok és élmények által becsempésszük a fejlődést az osztályközösségbe, miközben a tanulók próbára teszik saját magukat: saját meggyőződéseiket, a számukra fontos értékeket, erősségeiket, gyengeségeiket, nézeteiket, képességeiket lesz lehetőségük kipróbálni és mérlegre tenni, emellett megtapasztalhatnak olyan szituációkat és érzéseket is, amelyek segítségével felkészülhetnek a bármikor bekövetkezhető jövőbeni konfliktusaikra. Hogy milyen játékokat válasszunk, azt elsősorban az dönti el, hogy mit szeretnénk elérni, hogy miben kellene a közösség vagy az egyének fejlődjenek. És további fontos kérdéseket is figyelembe kell vennünk, például hogy kikkel fogunk pontosan dolgozni, hol játszunk, vagy hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre.

Amennyiben iskolai erőszakmegelőzésről beszélünk, iskolán vagy osztályon belüli kortársbántalmazás megelőzéséről, visszaszorításáról, van néhány olyan fontos téma, amelyeket szükséges kiemelni, amire fontos hangsúlyosan figyelmet fordítani.

A következő írásaink során bemutatunk néhány olyan témát, gyakorlatot, készséget, és a bizonyos készségek fejlesztésére fókuszáló játékot, amelyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hosszú távon az iskolán, osztályon belüli kortársbántalmazás megelőzhető legyen.

Képek:
Markus Spiske, Unsplash, https://unsplash.com/photos/OO89_95aUC0
Allison Archer, Unsplash, https://unsplash.com/photos/eMde3DhQL0A
Hasenec Tímea, Gyermeknapi játékmaraton karaván